A humanista tudós, rotaryánus Entz Béla
Entz Béla, a kivételes tanár, tudós és emberbarát a Rotary Club Pécs keretében jelentős szerepet töltött be a Rotary magyarországi meghonosításában.
1877. március 10-én született Kolozsvárott római katolikus családban. Édesapja Entz Géza, orvosdoktor, műegyetemi tanár, az MTA rendes tagja, édesanyja Seivert Jozefin. Kolozsvárott, majd Budapesten végezte tanulmányait, 1900-ban avatták orvosdoktorrá Budapesten.
Már egyetemi tanulmányai alatt is kitűnt szorgalmával, tudásával, tanulmányai befejezése után tanársegéd lett, ösztöndíjjal Bécsben, majd Berlinben gyarapította ismereteit. Egyetemi adjunktusnak, 1914-ben pedig a budapesti Szent István kórház boncoló főorvosának nevezték ki. Katonai szolgálatot is teljesített, az első világháború során zászlóalj főorvosként szolgált. A háború után a hátország különböző helyőrségi kórházaiban folytatta tevékenységét, ezzel párhuzamosan a budapesti orvoskari testület javaslatára 1916-ban egyetemi rendkívüli tanári címmel tüntették ki. Több európai egyetem kórbonctani intézeteiben dolgozott és szerzett új ismereteket. 1919-ben a budapesti Szent Rókus kórház boncoló főorvosa lett. Mivel 1920-ban a pozsonyi és kolozsvári egyetemek újra megkezdték működésüket Budapesten, Entz Béla is újból tanítani kezdett. 1924 szeptemberéig az átmenetileg a fővárosban működő Erzsébet Tudományegyetemen oktatott, majd az intézmény Pécsre költözése után követte azt vidékre, ahol a kórbonctani intézet vezetését látta el nyugdíjazásáig. Több évig az orvoskar helyettes dékánja, majd dékánja volt, két alkalommal pedig az egyetem rektori székében ült. 1945-ben az MTA levelező tagja lett.
Egyetemi vezetői tevékenysége mellett széleskörű közéleti szerepvállalás is kötődött a nevéhez. Többek között ő vezette az egyetemi diákjóléti és diákvédő irodát, valamint lelkesen működött közre a Foederatio Emericana (Katolikus Magyar Egyetemi és Főiskolai Bajtársi Szövetség) irányításában. Minden bizonnyal az ezek keretében kifejtett jogvédő és emberbaráti tevékenysége szolgáltatta az alapot ahhoz, hogy Entz aktívan részt vegyen a Rotary magyarországi meghonosításában a Rotary Club Pécs keretében, amely 1935-ben már 27 főt számlált, majd ugyanebben az évben ő lett a frissen létrejött 82. számú önálló magyar körzet vezetője, kormányzója, amely Magyarország 1941-es hadba lépéséig működött. Entz Béla humanizmusát az egész világon ismerték a Rotary révén is. Egy éven át mint a 82. District, a magyarországi Rotary Clubok Kormányzója nagyon sokfelé járt a világban. Azt vallotta: „Az igazi, nemes lelkű ember mindig jót tesz, még akkor is, ha hálátlansággal, meg nem értéssel találkozik, mert lelkét a jótett tudata jutalmazza.”
Nyugdíjazását követően Pécsváradon élt, ahol továbbra is igen aktív tudományos tevékenységet folytatott. Tudományos és közéletben betöltött szerepének súlyát jól jelzi, hogy Magyar Köztársasági Érdemrenddel tüntették ki. Tudományos kutatásai elismeréseként 1975-ben Kossuth-díjat vehetett át, az egészségügy területén kifejtett munkája elismeréseképpen pedig megkapta a Munka Vörös Zászló Érdemrendet.
Entz Béla 1959. január 14-én Pécsváradon hunyt el.
A Rotary Club Pécs kezdeményezésére a PTE Általános Orvostudományi Kar támogatásával Pécs Város Önkormányzata utat nevezett el róla. Az Entz Béla út a Mecseken az Állatkerttől a Misináig vezet azon a területen át, amelyért mint a Mecsek Egyesület elnöke is sokat tett. Így őrzik emlékét szellemi utódai.
